Nagy fiam négy éves volt, amikor egy délután ezt mondta nekem: “Anya a legszebb szó, a MOST”. Azonnal megálltam az akkori feladatom elvégzése közben. Öröm könnyek gyűltek a szemembe, a jelenbe kerültem. Az addigi zakatoló elmémet rögtön megállította, egy mondattal. Majd elmerengtem, hogyan is működnek ők gyerekek és mi felnőttek...

A gyerekek  6-7 éves korukig a jelenben élnek, még máshogy érzékelik a világot, mint mi felnőttek. Nekik a most van és mindent azonnal akarnak. Akarnak, mert tudják, bármit elérhetnek és megszerezhetnek. Utána jövünk mi felnőttek és szépen programozzuk őket, a mi nézeteinkkel, hogy milyen feltételekkel, milyen cselekedetekkel lehet működni szerintünk a világban. 

Ez a mi nézőpontunk, ahogy minket kondicionáltak és ezt adjuk tovább a gyermekeinknek is. Ha tudatosítjuk magunkban, hogy ez nem az ahogyan az életünket élni akarjuk és nem feltétlen jó, hogy ezt örökítjük tovább a következő generációnak is, akkor tudunk változtatni. Mások elvárásai, ítéletei szerint élni, nem teljes értékű élet, mert az a környezetnek való megfelelés. Ekkor nem mi vagyunk valójában életünk irányítói, hanem egy álarcot veszünk fel, szerepekbe bújunk és eljátsszuk azt amit a másiknak mutatni szeretnénk, amit a másik látni, hallani szeretne.

Csak a gyermek mulat egész lelkével, magának teljes odaadásával. A felnőtt embernek már borba kell vesztenie a fele lelkét, hogy a másik fele mulathasson.

Gárdonyi Géza

Hányszor hallottuk, hogy: "a gyerekek még őszinték". Igen, ők azt mondják ami VAN, amit éreznek, nincsenek bennünk gátak, falak, korlátozó tényezők, kimondják azt amit gondolnak, akkor amikor akarják. Felnőttek pedig megtanítják, hogy “ ezt nem illik”, “ ilyet nem mondunk”, "ilyet nem csinálnak mások" - ezek azok a mondatok,mellyel a gyermek megtanulja, hogy ő nem lehet őszinte, nem mondhatja ki a véleményét, nem cselekedhet a saját érzései szerint. Ezért már ő is felvesz egy álarcot és a többi embernek akar megfelelni, mert tudja, csak akkor fogadják el őt, akkor nem szólnak rá, akkor lesz szerethető, ha azt csinálja, amit a többiek mondanak, ezzel pedig beolvad a tömegbe.

Minden gyerek őszinte egy darabig, amíg meg nem tanulja, hogy bajba kerülhet miatta. Mi tanítjuk meg hazudni a gyerekeket, mi tanítjuk meg arra, nehogy kibökjék, mit akarnak. Egyszerűen: megszégyenítjük őket azért, amit kimondanak. Te vaníliafagylaltot akarsz? Most? Hát hülye vagy? Ennyi, kész. A lényeg nem az, hogy a gyerek valami mást akar, és meg kell tanulnia, hogy este kilenckor nem szabad vaníliafagylaltot kérni, hanem az, hogy megtanulja: minden szívéből eredő vágyat el kell dugni.

Feldemár András

Hogy várjuk el a gyermekeinktől, hogy legyen egy önálló gondolatuk, cselekedetük, ha mi minden téren elvesszük a szabadságukat és olyan korlátokat szabunk nekik, melyekkel nem tudnak kiteljesedni?

A szabadság nem egyenlő a szabadossággal! Az életben vannak szabályok,amiket betartva nem alakul ki káosz, tragédia, viszont, ha a saját szabadságunkat átadjuk mások kezébe akkor nem élhetünk teljes értékű életet. 

Azzal, hogy csak mi akarjuk eldönteni mit, mikor, hogyan csináljon, csak azt segítjük elő, hogy felnőttként is várni fogja az instrukciókat, hogy mit, mikor, hogyan csináljon.

Hagyom, hogy ő döntsön?! Igen, hagyjuk, hogy ő válasszon bizonyos helyzetekben. Például.: Ha a nagyihoz akar menni, engedjük, hogy menjen. Nem akar olvasni, helyette matekozni szeretne, hát csinálja, később bepótolja. Legyen az csak egy póló kiválasztása korán reggel, két szín közül. Ezzel azt mutatjuk neki, hogy van választásra lehetősége, így megelőzhető az is, hogy percekig menjen a harc, hogy ő nem vesz fel bizonyos ruhadarabokat. Vannak dolgok, amiket meg kell tennünk, mert így működik a világ, de megfelelő kommunikációval és odafigyeléssel bármi megoldható.

Minden szülő tudja, hogy "kés, villa, olló, gyermek kezébe nem való". A bölcs szülő nem ad olyan eszközt gyermeke kezébe, amelyet a gyermek még nem képes a megfelelő módon és a megfelelő célra használni. Miért feltételeznénk mást a Teremtőről? Nem a Tudástól zár el bennünket, csak a tudás átadásának idejét köti bizonyos szintű lelki fejlettséghez.

Balogh Béla

Azzal, hogy engedjük az ő szintjén is dönteni bizonyos kérdésekben, megadjuk neki azt a szabadságot, hogy az életéért ő a felelős. Ezzel azt is érzi majd, hogy a döntései felelősséggel járnak és következményekkel. Minden életkorban más helyzetek adódnak és minden korosztálynak megvannak azok a döntési lehetőségei,amiért felelősséget vállalhat.

Hagyjuk őket választani ésszerű opciók közül. Bízzunk bennük, hogy képesek rá és véghez is tudják vinni azt ahogyan döntöttek. Ne a félelmeinket vetítsük ki a gyermekünkre, ha adódik egy olyan szituáció, melyben szerintünk nem fog jól produkálni. Keressünk megoldásokat, próbáljunk közös nevezőre jutni, hogy ha lehet mindenkinek jó legyen. Biztassuk, ha úgy érezzük szükségük van rá, ezzel az önbizalmuk is nő és a saját magukban való hitük is erősödik. “Meg tudod csinálni!” “El tudod érni a célod!” "Bármire képes vagy, tegyél érte, gyakorolj!" . Ezek a mondatok egész életükben végigkísérhetik őket, mikor úgy érzik egy nehezebb szituációba kerültek.

Ne higgy annak, aki azt mondja, nem vagy rá képes! Ha van egy álmod, ne mondj le róla! Ha valaki nem tud valamit, azt szeretné, ha te sem tudnád. Ha akarsz valamit, tegyél érte!

Boldogság nyomában c. film

Egy gyermek a MOST-ban él, neki minden lehetséges. Van mit tanulnunk tőlük ahhoz, hogy levetkőzzük azokat a hitrendszereket, amelyek felépültek bennünk egész életünk során. Figyeljünk reakcióinkra, érzéseinkre, szavainkra az élet adta helyzetekben. Ezzel sokat tehetünk, hogy igazán megismerjük magunkat és tudjunk változtatni az emberi kapcsolatainkban.

Szavak, szavak, csodálatos szavak...