Vannak helyzetek az életben, a szülői létben még inkább, amikor nem úgy mennek a dolgok, ahogy mi azt szeretnénk. Türelmetlenek vagyunk, feszültek. Stresszhelyzetben könnyen hagyják el olyan szavak a szánkat, amire nem is figyelünk oda. A gyermekek persze meghallják, majd minél többet hallva és minél mélyebb, erősebb érzelemmel átitatva szépen be is építik kisszótárukba és használatba is veszik. 

Amikor nem mondjuk ki csak agyalunk a helyzeten, ugyanolyan negatív érzéseket generál, melyből könnyen kerülhetünk egy negatív spirálba, ahol csak vonzzák egymást a hasonló érzelemmel ellátott gondolatok. “ A baj csőstül jön.” és a hasonló hiedelmek is szépen közvetítik, hogy ha valami rossz dologra koncentrálsz, akkor a tudatalattiból folyamatosan azok a negatív programok jönnek elő, amik aztán meg is nyilvánulnak az ember életében, valamilyen tapasztalás formájában.

A nevetés az élet sója. Nevessetek a tévedéseiteken, de okuljatok belőlük, űzzetek tréfát a megpróbáltatásaitokból, de merítsetek erőt belőlük, a nehézségeket tekintsétek vidám játéknak, de küzdjétek le őket!

Lucy Maud Montgomery

Egy nap összetörik egy tányér, majd kiborul egy pohár víz, ha ezeket “rosszként” fogjuk fel, akkor biztosak lehetünk benne, hogy lesz még pár hasonló kimenetelű dolog a nap folyamán, mert elég érzelemmel láttuk el őket, ezek vannak fókuszban. Ebben a szituációban hajlamosak vagyunk negatív kifejezésekkel illetni magunkat. Becsmérelni a " de hülye vagyok" ," de béna vagyok" ," ezt jól elcsesztem" ,"hogy lehetek ekkora idióta" és hasonló hangzatos kifejezésekkel még inkább bebiztosítani, hogy újra előforduljon. A gyerekek ezeket a szavakat hallják szüleiktől, nagyszüleiktől, másolnak a környezetükből, mindent töltenek be a tudatalattijukba. Idővel pedig ők is ezeket fogják mondani az adott szituációban. 

Mi lenne, ha megállnánk egy pillanatra? Végiggondolva a kialakult helyzetet., kívülről megfigyelve, kijöhetnénk ebből a negatív spirálból. Mi van ha az élet azzal a kisebb tányér töréssel, segített egy nagyobb kimenetelű dolog elkerülését? Vagy akár jelzés, hogy pihenésre van szükségünk. Minden negatívan beállított tapasztalat, ami velünk történik jelzéssel bír. Megállva az érzelmi hullámvasútban, megfigyelve érzéseinket, akár hangosan kimondva segíthetünk magunknak kijönni ebből az állapotból. Próbáljunk meg félrevonulni még, ha pár percre is egy szobába és kifújni a feszültséget, hogy ne a gyermekeink vagy a párunk legyen az áldozata. Tudjunk segítséget kérni másoktól, ha szükséges.

Egyszer az anyuka elfelejtette berakni a gyermeke tornacipőjét a tornazsákba, majd az oviban a gyermek előtt észleli a dolgot és elhangzik szájából a “ de hülye vagyok, már megint elfelejtettem berakni a tornacipőt a táskába, hogy lehettem ilyen figyelmetlen” - mondat. A gyermek tudatalattijába ez szépen rögzül, mivel anyukája gyakran használja ezeket a szavakat magára. Később egy napsütéses délutánon a gyermek játszik a kertben és bent hagyta a homokozó lapátot a házban, majd megszólal: “ de hülye vagyok, ott hagytam a lapátot a házban” - mondat. A gyerek nem tudatosan, hanem a tudatalattijából előhívta azt az érzést, hogy hiány esetén, azaz az anyukája otthon felejtett cipő miatt, ő pedig a bent hagyott lapát miatt ugyanazt éli át. Ez az érzés a felszínre jött és szavak útján pedig kifejezte azt, a hiányt, ahogy általában az anyukája is teszi.

Ezeket a mondatokat tudatosan elhagyva vagy helyettesítve egy pozitív mondattal egy jobb kimenetelt hozhatnak. Az anya mondhatta volna azt is, hogy:

• “Uhh otthon maradt a tornacipőd... legközelebb jobban figyelek, ma a benti cipődben fogsz tesizni”
• “Kisfiam, otthon maradt a tornacipőd, de úgyis erre járok még délelőtt behozom, addig amíg el nem kezdődik a tesióra”

Ez csak két lehetőség, melyben nem a hiányra, hanem a megoldásra koncentrálunk. Ezzel segítve magunkat is ahhoz, hogy ne kerüljünk egy negatív spirálba a negatív reakciók miatt. Használhatunk olyan kifejezéseket, amik megerősítenek minket, hogy legközelebb jobban figyeljünk. Azzal, hogy “ hülye vagyok” -mondatot használjuk nem fogunk tanulni a szituációkból, hanem századjára is előveszi a tudatalatti ezt az érzést és ugyanúgy fogunk reagálni rá. Azt erősítsük, amit akarunk, ne azt, amit nem. 

Adj szárnyakat azoknak, akiket szeretsz, hogy repülhessenek, gyökereket, hogy visszajöjjenek és okot, hogy maradjanak.”

Dalai Láma.

Fontos,hogy olyan szavakat, mondatokat mondjunk és olyan gondolatokat, érzéseket közvetítsünk gyermekeink felé, melyek építőek, amitől jól érzik magukat, nő az önbizalmuk, erősödik a hitük magukban. Az “ én is így nőttem fel, és itt vagyok” “ de nekem még rosszabb volt gyerekként, örüljön ennek” reakciókkal, mindenki kezdjen, amit akar. Igen, úgy is fel lehet nőni és tudatosan akár szakember segítségével dolgozni ezeken a blokkokon, mégis, ha mi felnőttek, szülők “csak” annyit teszünk, hogy tudatosan, figyelünk azokra a szavakra mondatokra, amik elhagyják a szánkat, és gondolatainkra, akkor gyermekeink egy pozitívabb életszemléletet tapasztalhatnak meg. 

Szavak, szavak, csodálatos szavak...