Miért is fontos az, hogy milyen gondolatokat adunk át gyermekeinknek az életről?

Azok a szavak, érzések, amit a gyermekek felé táplálunk, az ő alapjuk lesz felnőttként. Nézőpontok, szemléletek, amelyek irányítják az életüket tudatosan és tudatalatt. A családi hitrendszerek, minták befolyásolják a gyermekek életszemléletét. 

Ha egy gyermek kiskorában folyamatos negatív kinyilatkoztatást kap, például az anyjától, hogy: ” rossz vagy”, akkor egy idő után elhiszi, hogy tényleg az. Később ennek megfelelően fog működni a világban, hogy ennek megfeleljen. Amit a gyermekeknek mondunk elhiszik, ezért sem értik a vicceket kis korban, mindent komolyan vesznek és számukra minden ÚGY VAN, AHOGY VAN. Ha valaki azt mondja egy gyermeknek, hogy “hülye vagy” ő nem fogja azt mondani, hogy “nem vagyok hülye”.

Tudatosnak kell lenni, hogy átlássa mondjuk egy gyermek is, hogy valójában, nem ő a “rossz”, hanem az anyjának van egy elvárása felé vagy egy negatív tapasztalata valamivel kapcsolatban és ennek jelen esetben ő, mint gyermeke az áldozata. Hiszen az anyukájára is ezt mondta az apja, mikor gyermek volt, ha valami olyat csinált, amit apukája szerint nem kellett volna. Ő is ezt a programot viszi tovább, őt is így kondicionálták. Figyeljük meg bizonyos szituációkban, lehet, hogy mi is azokat a tudatalatti programokat futtatjuk, amelyek szüleink, környezetünk hatására keletkeztek bennünk. Akkor, abban a helyzetben elfogadtuk az ő látásmódjukat és utána már nekünk is ez lett az elfogadott reakciónk egy-egy helyzetben. 

Az első pár évben szívják magukba az információt, utánzással tanulnak, gyakorolnak, ezáltal fejlődnek. Az első 3 év a legfontosabb a személyiség kialakulásában, 6-7 éves kor körül a gyermek személyisége mondhatni teljesen kialakul. Az addigi éveiben kapott programokkal, átélt tapasztalatokkal fog működni a világban. Ezeket a mintákat a szűk család, szülők, testvérek alakítják a gyermekben, majd a tágabb környezet, akivel a gyermek a legtöbbet találkozik. 

Aki szereti a szépet, az életet szereti. Aki gyermekkorában megtanult látni, az sok-sok év múlva, ha rosszkedvűen vagy bánattal sújtottan jár az úton, meglátja a zöld fűben a sárga kankalin ragyogását, vagy a fecske röptének eleganciáját, s máris szebbnek látja a világot.
Hermann Alice

Fontos, hogy milyen hitrendszert adunk át gyermekünknek. Nekünk felnőtteknek van egy véleményünk, egy gondolatunk valamiről az még nem biztos, hogy a valóság, mert az csakis a mi valóságunk. A mi nézőpontunk és nem másé. A párunknak lehet merőben más a véleménye egy adott dologról. A gyermekünknek is az lesz a nézőpontja, amit a legtöbbet hall, lát, tapasztal. Hogyha valamit szajkózunk neki és nem hagyjuk meg a szabadságát, hogy neki is meglegyen tapasztalatok útján a saját nézőpontja, akkor ugyanazt a látásmódot fogja tovább vinni.

Minden ember egyéniség, mindenkiben ott a szikra, a lehetőségek tárháza, hogy az legyen, aki ő valójában. Az a gyermek, akit meghagynak olyannak amilyenné válhat, megkapja azt az ajándékot a szüleitől, szárnyakat, amikkel repülhet az életben. Azzal segíthetjük őket leginkább, ha nem a mi látásmódunkat nyomjuk rájuk, hanem segítjük őket, hogy megmaradjon bennük a sajátjuk.

A mások mintáit, csak úgy írhatjuk felül, ha tudatosítjuk, hogy az nem a mi látásmódunk, hanem valakinek a hatására jött létre bennünk. Mi nem “olyanok” vagyunk, hanem csak valaki megítélt minket, az ő látásmódja szerint. Hányan hallottuk gyerekként, hogy: “semmirekellő vagy!” “hülye vagy” “buta vagy”, “csúnya vagy” és ennél még cifrább, negatív címkéket, amikkel elláttak minket, majd szépen azonosulva velük el is hittük magunkról, hogy valóban azok vagyunk? Pedig nem! Ezek csak mások ítéletei, amiket ránk vetítettek, mi pedig azonosultunk velük. Ezek a dolgok nem rólunk szóltak, hanem arról az illetőről, aki megítélt minket.

Matek tanár, aki lehülyéz egy gyereket, akit lehet nem érdekel a matek és “csak” kettes, még lehet nagyszerű úszó és a korcsoportja legjobbja. Ezzel a negatív ítélettel, annyira azonosul a gyermek, amennyire elhiszi magáról, hogy tényleg az. Ha az önbecsülése, amúgy is alacsony, könnyen azonosul a tanár szájából elhangzó “hülye vagy “ kijelentéssel és ezzel csak negatív irányba viszi az életét. A tanár “csak” megítélte, mert az ő óráján szerinte nem megfelelően dolgozik, de a gyermekben mély nyomot hagyhat, amivel utána saját magának kell szembenéznie.

Az elvek, amelyekért én az életemet is adnám, a számomra legfőbb igazságok - számodra csupán javaslatok, lehetőségek. Neked kell választanod, te viseled a döntéseid következményeit.

Richard Bach

Figyeljünk szavainkra, melyeket gyermekeinknek mondunk, mert mint minden, ez is hatással van az életükre. Egy facsemetének is napfény kell és folyamatosan öntözés, hogy később erős, másnak árnyékot adó fa legyen. Gyermekeinknek is biztató, elismerő szavakra van szükségük, hogy stabil alappal rendelkező, kiegyensúlyozott felnőtté válhassanak.

Szavak, szavak, csodálatos szavak...