Vannak helyzetek az életben, a szülői létben még inkább, amikor nem úgy mennek a dolgok, ahogy mi azt szeretnénk. Türelmetlenek vagyunk, feszültek. Stresszhelyzetben könnyen hagyják el olyan szavak a szánkat, amire nem is figyelünk oda. A gyermekek persze meghallják, majd minél többet hallva és minél mélyebb, erősebb érzelemmel átitatva szépen be is építik kisszótárukba és használatba is veszik. 

Amikor nem mondjuk ki csak agyalunk a helyzeten, ugyanolyan negatív érzéseket generál, melyből könnyen kerülhetünk egy negatív spirálba, ahol csak vonzzák egymást a hasonló érzelemmel ellátott gondolatok. “ A baj csőstül jön.” és a hasonló hiedelmek is szépen közvetítik, hogy ha valami rossz dologra koncentrálsz, akkor a tudatalattiból folyamatosan azok a negatív programok jönnek elő, amik aztán meg is nyilvánulnak az ember életében, valamilyen tapasztalás formájában.

A nevetés az élet sója. Nevessetek a tévedéseiteken, de okuljatok belőlük, űzzetek tréfát a megpróbáltatásaitokból, de merítsetek erőt belőlük, a nehézségeket tekintsétek vidám játéknak, de küzdjétek le őket!

Lucy Maud Montgomery

Egy nap összetörik egy tányér, majd kiborul egy pohár víz, ha ezeket “rosszként” fogjuk fel, akkor biztosak lehetünk benne, hogy lesz még pár hasonló kimenetelű dolog a nap folyamán, mert elég érzelemmel láttuk el őket, ezek vannak fókuszban. Ebben a szituációban hajlamosak vagyunk negatív kifejezésekkel illetni magunkat. Becsmérelni a " de hülye vagyok" ," de béna vagyok" ," ezt jól elcsesztem" ,"hogy lehetek ekkora idióta" és hasonló hangzatos kifejezésekkel még inkább bebiztosítani, hogy újra előforduljon. A gyerekek ezeket a szavakat hallják szüleiktől, nagyszüleiktől, másolnak a környezetükből, mindent töltenek be a tudatalattijukba. Idővel pedig ők is ezeket fogják mondani az adott szituációban. 

Mi lenne, ha megállnánk egy pillanatra? Végiggondolva a kialakult helyzetet., kívülről megfigyelve, kijöhetnénk ebből a negatív spirálból. Mi van ha az élet azzal a kisebb tányér töréssel, segített egy nagyobb kimenetelű dolog elkerülését? Vagy akár jelzés, hogy pihenésre van szükségünk. Minden negatívan beállított tapasztalat, ami velünk történik jelzéssel bír. Megállva az érzelmi hullámvasútban, megfigyelve érzéseinket, akár hangosan kimondva segíthetünk magunknak kijönni ebből az állapotból. Próbáljunk meg félrevonulni még, ha pár percre is egy szobába és kifújni a feszültséget, hogy ne a gyermekeink vagy a párunk legyen az áldozata. Tudjunk segítséget kérni másoktól, ha szükséges.

Egyszer az anyuka elfelejtette berakni a gyermeke tornacipőjét a tornazsákba, majd az oviban a gyermek előtt észleli a dolgot és elhangzik szájából a “ de hülye vagyok, már megint elfelejtettem berakni a tornacipőt a táskába, hogy lehettem ilyen figyelmetlen” - mondat. A gyermek tudatalattijába ez szépen rögzül, mivel anyukája gyakran használja ezeket a szavakat magára. Később egy napsütéses délutánon a gyermek játszik a kertben és bent hagyta a homokozó lapátot a házban, majd megszólal: “ de hülye vagyok, ott hagytam a lapátot a házban” - mondat. A gyerek nem tudatosan, hanem a tudatalattijából előhívta azt az érzést, hogy hiány esetén, azaz az anyukája otthon felejtett cipő miatt, ő pedig a bent hagyott lapát miatt ugyanazt éli át. Ez az érzés a felszínre jött és szavak útján pedig kifejezte azt, a hiányt, ahogy általában az anyukája is teszi.

Ezeket a mondatokat tudatosan elhagyva vagy helyettesítve egy pozitív mondattal egy jobb kimenetelt hozhatnak. Az anya mondhatta volna azt is, hogy:

• “Uhh otthon maradt a tornacipőd... legközelebb jobban figyelek, ma a benti cipődben fogsz tesizni”
• “Kisfiam, otthon maradt a tornacipőd, de úgyis erre járok még délelőtt behozom, addig amíg el nem kezdődik a tesióra”

Ez csak két lehetőség, melyben nem a hiányra, hanem a megoldásra koncentrálunk. Ezzel segítve magunkat is ahhoz, hogy ne kerüljünk egy negatív spirálba a negatív reakciók miatt. Használhatunk olyan kifejezéseket, amik megerősítenek minket, hogy legközelebb jobban figyeljünk. Azzal, hogy “ hülye vagyok” -mondatot használjuk nem fogunk tanulni a szituációkból, hanem századjára is előveszi a tudatalatti ezt az érzést és ugyanúgy fogunk reagálni rá. Azt erősítsük, amit akarunk, ne azt, amit nem. 

Adj szárnyakat azoknak, akiket szeretsz, hogy repülhessenek, gyökereket, hogy visszajöjjenek és okot, hogy maradjanak.”

Dalai Láma.

Fontos,hogy olyan szavakat, mondatokat mondjunk és olyan gondolatokat, érzéseket közvetítsünk gyermekeink felé, melyek építőek, amitől jól érzik magukat, nő az önbizalmuk, erősödik a hitük magukban. Az “ én is így nőttem fel, és itt vagyok” “ de nekem még rosszabb volt gyerekként, örüljön ennek” reakciókkal, mindenki kezdjen, amit akar. Igen, úgy is fel lehet nőni és tudatosan akár szakember segítségével dolgozni ezeken a blokkokon, mégis, ha mi felnőttek, szülők “csak” annyit teszünk, hogy tudatosan, figyelünk azokra a szavakra mondatokra, amik elhagyják a szánkat, és gondolatainkra, akkor gyermekeink egy pozitívabb életszemléletet tapasztalhatnak meg. 

Szavak, szavak, csodálatos szavak...

Miért is fontos az, hogy milyen gondolatokat adunk át gyermekeinknek az életről?

Azok a szavak, érzések, amit a gyermekek felé táplálunk, az ő alapjuk lesz felnőttként. Nézőpontok, szemléletek, amelyek irányítják az életüket tudatosan és tudatalatt. A családi hitrendszerek, minták befolyásolják a gyermekek életszemléletét. 

Ha egy gyermek kiskorában folyamatos negatív kinyilatkoztatást kap, például az anyjától, hogy: ” rossz vagy”, akkor egy idő után elhiszi, hogy tényleg az. Később ennek megfelelően fog működni a világban, hogy ennek megfeleljen. Amit a gyermekeknek mondunk elhiszik, ezért sem értik a vicceket kis korban, mindent komolyan vesznek és számukra minden ÚGY VAN, AHOGY VAN. Ha valaki azt mondja egy gyermeknek, hogy “hülye vagy” ő nem fogja azt mondani, hogy “nem vagyok hülye”.

Tudatosnak kell lenni, hogy átlássa mondjuk egy gyermek is, hogy valójában, nem ő a “rossz”, hanem az anyjának van egy elvárása felé vagy egy negatív tapasztalata valamivel kapcsolatban és ennek jelen esetben ő, mint gyermeke az áldozata. Hiszen az anyukájára is ezt mondta az apja, mikor gyermek volt, ha valami olyat csinált, amit apukája szerint nem kellett volna. Ő is ezt a programot viszi tovább, őt is így kondicionálták. Figyeljük meg bizonyos szituációkban, lehet, hogy mi is azokat a tudatalatti programokat futtatjuk, amelyek szüleink, környezetünk hatására keletkeztek bennünk. Akkor, abban a helyzetben elfogadtuk az ő látásmódjukat és utána már nekünk is ez lett az elfogadott reakciónk egy-egy helyzetben. 

Az első pár évben szívják magukba az információt, utánzással tanulnak, gyakorolnak, ezáltal fejlődnek. Az első 3 év a legfontosabb a személyiség kialakulásában, 6-7 éves kor körül a gyermek személyisége mondhatni teljesen kialakul. Az addigi éveiben kapott programokkal, átélt tapasztalatokkal fog működni a világban. Ezeket a mintákat a szűk család, szülők, testvérek alakítják a gyermekben, majd a tágabb környezet, akivel a gyermek a legtöbbet találkozik. 

Aki szereti a szépet, az életet szereti. Aki gyermekkorában megtanult látni, az sok-sok év múlva, ha rosszkedvűen vagy bánattal sújtottan jár az úton, meglátja a zöld fűben a sárga kankalin ragyogását, vagy a fecske röptének eleganciáját, s máris szebbnek látja a világot.
Hermann Alice

Fontos, hogy milyen hitrendszert adunk át gyermekünknek. Nekünk felnőtteknek van egy véleményünk, egy gondolatunk valamiről az még nem biztos, hogy a valóság, mert az csakis a mi valóságunk. A mi nézőpontunk és nem másé. A párunknak lehet merőben más a véleménye egy adott dologról. A gyermekünknek is az lesz a nézőpontja, amit a legtöbbet hall, lát, tapasztal. Hogyha valamit szajkózunk neki és nem hagyjuk meg a szabadságát, hogy neki is meglegyen tapasztalatok útján a saját nézőpontja, akkor ugyanazt a látásmódot fogja tovább vinni.

Minden ember egyéniség, mindenkiben ott a szikra, a lehetőségek tárháza, hogy az legyen, aki ő valójában. Az a gyermek, akit meghagynak olyannak amilyenné válhat, megkapja azt az ajándékot a szüleitől, szárnyakat, amikkel repülhet az életben. Azzal segíthetjük őket leginkább, ha nem a mi látásmódunkat nyomjuk rájuk, hanem segítjük őket, hogy megmaradjon bennük a sajátjuk.

A mások mintáit, csak úgy írhatjuk felül, ha tudatosítjuk, hogy az nem a mi látásmódunk, hanem valakinek a hatására jött létre bennünk. Mi nem “olyanok” vagyunk, hanem csak valaki megítélt minket, az ő látásmódja szerint. Hányan hallottuk gyerekként, hogy: “semmirekellő vagy!” “hülye vagy” “buta vagy”, “csúnya vagy” és ennél még cifrább, negatív címkéket, amikkel elláttak minket, majd szépen azonosulva velük el is hittük magunkról, hogy valóban azok vagyunk? Pedig nem! Ezek csak mások ítéletei, amiket ránk vetítettek, mi pedig azonosultunk velük. Ezek a dolgok nem rólunk szóltak, hanem arról az illetőről, aki megítélt minket.

Matek tanár, aki lehülyéz egy gyereket, akit lehet nem érdekel a matek és “csak” kettes, még lehet nagyszerű úszó és a korcsoportja legjobbja. Ezzel a negatív ítélettel, annyira azonosul a gyermek, amennyire elhiszi magáról, hogy tényleg az. Ha az önbecsülése, amúgy is alacsony, könnyen azonosul a tanár szájából elhangzó “hülye vagy “ kijelentéssel és ezzel csak negatív irányba viszi az életét. A tanár “csak” megítélte, mert az ő óráján szerinte nem megfelelően dolgozik, de a gyermekben mély nyomot hagyhat, amivel utána saját magának kell szembenéznie.

Az elvek, amelyekért én az életemet is adnám, a számomra legfőbb igazságok - számodra csupán javaslatok, lehetőségek. Neked kell választanod, te viseled a döntéseid következményeit.

Richard Bach

Figyeljünk szavainkra, melyeket gyermekeinknek mondunk, mert mint minden, ez is hatással van az életükre. Egy facsemetének is napfény kell és folyamatosan öntözés, hogy később erős, másnak árnyékot adó fa legyen. Gyermekeinknek is biztató, elismerő szavakra van szükségük, hogy stabil alappal rendelkező, kiegyensúlyozott felnőtté válhassanak.

Szavak, szavak, csodálatos szavak...

A hat éve tartó anya szerepben komoly feladat számomra, hogy a gyermek hogyan lehet önálló, hogyan tartson rendet maga körül. Tudjuk, hogy a példamutatás a legfontosabb, hiszen a beszédből nem tanul annyit a gyermek, mint a körülötte zajló folyamatokból. Nem sikerült mindig tudatosan lereagálni a történéseket. Ami bennem zajlott az a külvilágban is megmutatkozott. Miután rendet tettem magamban, a környezetemben, a gyerekek is könnyebben alkalmazkodtak a helyzethez.

Ma délelőtt összecsaptak a felhők a fejem felett, azaz csak próbáltak, mert észrevettem, hogy kizökkentem a nyugalmi állapotból. A folyamatos itthonlét, próbára teszi az embert minden szinten. Az elmúlt években elláttam a családot, az anyaszerepből próbáltam kihozni a maximumot. Ellátni a gyerekeket és páromat, aki itthon dolgozik. Társasházban élünk, így "csak" a lakásban levő feladatok között kellett megtalálnom mindig az egyensúlyt, meg persze a vásárlás. Reggeltől estig, pakolni, hol ruhát, hol tányérokat, hol poharakat, hol játékokat, mellette főzni, takarítani, teregetni, mosogatni. Mert ugye, ha az ember fia otthon van egész nap, ezekkel a dolgokkal többször is szembekerül. 

A gyerekeknek pici koruktól igyekeztem példát mutatni és lekommunikálni, hogyha valamivel nem játszunk, akkor azt pakoljuk el, így lesz hely a többi játéknak is és nem keverednek össze. Rend van körülöttük, akkor könnyebben eligazodnak a tárgyak között. Ez azért is jó, mert napvégén nem úgy néz ki a lakás, mintha robbantottak volna benne. Évek alatt arra is rájöttünk, hogy minél kevesebb a játék, a tárgy körülöttünk annál kevesebb dolgot kell pakolni.

Ahogyan a szabadság nem szabadosság, a rend sem szabadsághiány.

Antoine de Saint-Exupéry

Nagyobb fiam most lett 6 éves, ősztől iskolába megy. Úgy éreztem eljött az a pillanat, hogy önállóság felé terelgessem a napi rutinfeladatok között. Eddig is segített a házimunkában, főzésnél, viszont az elmúlt napokban már komolyabb feladatokat is felajánlottam neki. Ő az a típus, aki szereti a feladatokat, a kihívásokat, de csak akkor végzi el, ha érzi valóban javára válik. Igyekszem mindent úgy lekommunikálni neki, megértéssel, hogy valóban őt segítsem. Két fiam van, hiszem, hogy nincs nemhez kötve, hogy felnőttként is eltudják majd látni magukat, megcsinálják a mikrokörnyezetükben lévő feladatokat.

Naponta kisebb feladatokat kértem és elmondtam, mi miért hasznos, ha azt elvégzi. Sőt,ha sokszor csinálja egy idő után beépül és gyorsabban is menni fog, rutinná válik. Ezekkel az alapokkal, pedig a saját életét könnyíti meg, mert nem lesz ráutalva senkire későbbiekben.

Az én vezérem bensőmből vezérel!
Emberek, nem vadak -
elmék vagyunk! Szívünk, míg vágyat érlel,
nem kartoték-adat.
Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!

József Attila

Minden életkorban megvannak azok a kisebb feladatok, amiket a gyerkőcök már simán tudnak kivitelezni. Fontos, hogy ne utasítsuk a gyermeket, hanem kérjük. Az utasítással azt éreztetjük, hogy irányítani akarjuk őket. Mi felnőttek is szívesebben elvégzünk egy kérést, mint egy utasítást, teljesen más a hozzáállásunk is a tevékenységhez. Amikor feszültek vagyunk, akkor érdemesebb megnyugodni és nyugodt állapotban kérni, ezzel tényleg azt kommunikáljuk felé, hogy a javukra válik az a tevékenység.

Nem az a szabadság, hogy úgy élhetsz, mint egy diktátor és kedved szerint érvényesítheted a benned felgyülemlett gyűlöletet. Szabadság az, hogy nincs diktátor fölötted más, csak a Teremtő Rend. És hogy a gyűlölet ellen megvédelmezheted magadat a szeretettel.

Wass Albert

Azzal, hogy kérjük őket, lekommunikáljuk, miért is hasznos az adott tevékenység, tényleg érzik, hogy az előnyükre válik és megfogják csinálni. Amikor végzett valamivel, akkor pedig köszönjük meg! Egy "köszönöm" biztató, elismerő, motiváló tud lenni egy gyermek számára is.

Hetek alatt a 6 éves gyerkőc eljutott oda, hogy étkezés után beleteszi a tányérját a mosogatóba, segít elpakolni az asztalról, kipakol a mosogatógépből, beágyaz reggel, elkészíti a reggeliét, összehajtogatja a megszáradt ruháit, kitereget, porszívózik. Miután végzett és látja én még benne vagyok a feladatokban, megkérdezi: " Anya, kell még valamit segíteni?"

Megtanulja, azzal, hogy segít másoknak, ő kapja a legtöbbet. Egy út az önállóság felé, amely hiszem a javát szolgálja az életben.

Szavak, szavak, csodálatos szavak...

A gyerekekkel játszóházban voltunk az egyik délután, rajtunk kívül voltak még felnőttek és gyerkőcök is. Mióta anyuka vagyok még inkább figyelem, ahogy a szülők kommunikálnak a gyermekeikkel, egy-egy szituációban. Aznap a játszóházban, legalább tíz alkalommal hallottam, anyukák, apukák szájából elhangozni ezt a mondatot: "semmi baj". Legtöbben ezt hallottuk mi is kiskorunkban és ez a reakció, ami "programként" fut bennünk ilyen helyzetekben. Mit kommunikálunk ezzel a gyerekeknek és magunknak?

Gondolkodásmódunk befolyásolja a tetteinket, a viselkedésünket és a szavainkat. Ha pesszimista, kishitű és negatív a beállítottságunk, akkor ezt negatív szavakkal és viselkedéssel fogjuk kifejezni. Ekkor inkább a probléma részeseivé válunk, nem pedig a megoldáshoz járulunk hozzá.

Gary Chapman

Szülők, nagyszülők valószínűleg a gyermek és saját maguk nyugtatásaként mondják ezeket a szavakat,ha a gyerkőc elesik, megüti magát. Mi lenne, ha a "minden rendben" szavakkal reagálnánk, közölnénk, hogy mi is történt és utána a megoldásra törekednénk?

Gondoljunk bele, hogy a "semmi baj"- szókapcsolat milyen hatást fejt ki?
semmi: - semleges szó, pedig, ha mondjuk leesett, igen is történt valami, hiszen érzi a tesi fájdalmat.
baj: - egy negatív rezgésű szó, akkor mondjuk, hogy "baj van", ha olyan szituáció adódott, amelyben valakivel kedvezőtlen dolog történt.

A gyermek megbotlott egy játékban és leesett,akkor célszerűbb azt mondani, hogy "minden rendben van, megbotlottál a játékban, legközelebb jobban figyel kérlek". Ezzel a kommunikációval azt közöljük, hogy valamit csináljon másképp legközelebb, hogy más kimenetele legyen a történetnek. Azzal, hogy többször ismételjük "semmi baj, semmi baj, semmi baj" ezzel a gyerek nem fog jobban figyelni legközelebb. Sőt, ha a semmi baj mellé még meg is szégyenítjük egy "ne bénázz már" mondattal és ezt már többször mondták neki gyerekkorában, akkor a megszégyenítés, mint a sikertelenségtől való félelem alapja is megvalósul nála. Később olyan személlyé válhat, aki bátortalan, visszahúzódó és befelé forduló, olyan ember aki elítéli önmagát.

Biztassuk gyermekeinket és kommunikáljunk feléjük segítő szavakkal, mit csinálhatnának másképp, hogy jobb kimenetele legyen egy adott helyzetnek. A járni tanuló gyermek többször leesik, de feláll és tovább megy, a szülők általában biztatják és örömmel várják, hogy megtanuljon járni a csöppség. Nagyobb korban már azt hisszük, hogy azzal, hogy kemények vagyunk a gyermekkel és rászólunk, a hibáira koncentrálunk, akkor azzal segítünk neki. Pont, hogy nem, mert az önértékelése, a saját magába vetett hite, ezzel csak csökken.

Egészen pici kortól beszéljünk hozzájuk szavak szintjén is, hogy mi, miért, hogyan történik. Ők még nem ismerik az ok-okozatot. Vannak gyerekek, akik beszéd elsajátításakor kérdeznek, akkor legyen türelmünk elmondani neki, azt amit megszeretne tudni. Ezzel érzi majd, hogy tényleg figyeljünk rá, bármikor fordulhat hozzánk, mi meghallgatjuk és segítjük őt, ha szüksége van rá. Ha hinni tud majd magában és a képességeiben, akkor későbbiekben is megállja helyét a világban.

Gondoljunk csak arra, hogyan szalad egy egészen kicsi gyermek. Jó eséllyel elesik, és az ember nem kiabálhatja elég gyakran és elég hangosan azt, hogy "Állj!", ha nem akar mindjárt az egész gyermekkor útjába állni. Nem szeretnénk, hogy megüsse magát, de azt igenis szeretnénk, hogy hajlandó legyen kockázatot vállalni. Az ember azt kívánja, bár ő maga is ilyen bátor lenne.

Joshua Wolf Shenk

Mi lenne, ha azt kommunikálnánk a gyereknek, amit mi is szeretnénk?

Nyilván a nehezebb pillanatokban azt akarjuk, hogy minden rendben legyen. A gyermek elesik, sír mert megütötte magát,láthatóan kisebb a sérülés, mint az ijedtség, mi lenne, ha ezt mondanánk neki: "Leestél, megtörtént, biztos kellemetlen, amit érzel. Meggyógyul, minden rendben van! " Ezután pedig, nem őrjöngve, hanem megőrizve nyugalmunkat kezelnénk a helyzetet.

A gyermekek kis korban mindent megjegyeznek, szülőktől lehet hallani, hogy: " a gyerekem agya, olyan, mint a szivacs, mindent megjegyez". Elraktározzák szavakat, még azokat az érzéseket is amelyek nem voltak szavak formájába öntve, csak a környezetükben lévő emberek érzelmeit vették át. Tudta, hogy anya szomorú, apa ideges. Olyan receptoraik vannak, amivel könnyen érzékelnek minket felnőtteket, érzéseinket. Ha mi a nehezebb szituációkban is próbálunk nyugodtak maradni, akkor a gyermek érzi, hogy tényleg minden rendben van, viszont, ha aggódunk, félünk, akkor olyan érzéseket közvetítünk, melyekre ők is hasonlóan fogják érezni magukat.

Hajlamosak vagyunk azt hinni, vagy abba a hitbe ringatni magunkat, hogy a gyerekek nem értik, nem hallják s nem látják oly tisztán a világot, mint a felnőttek. De ez hatalmas tévedés. Csak figyelni kell a szemükre, s meglátjuk a leplezetlen igazságot.

Robert Lawson

 Szavak, szavak, csodálatos szavak... 

Nagy fiam négy éves volt, amikor egy délután ezt mondta nekem: “Anya a legszebb szó, a MOST”. Azonnal megálltam az akkori feladatom elvégzése közben. Öröm könnyek gyűltek a szemembe, a jelenbe kerültem. Az addigi zakatoló elmémet rögtön megállította, egy mondattal. Majd elmerengtem, hogyan is működnek ők gyerekek és mi felnőttek...

A gyerekek  6-7 éves korukig a jelenben élnek, még máshogy érzékelik a világot, mint mi felnőttek. Nekik a most van és mindent azonnal akarnak. Akarnak, mert tudják, bármit elérhetnek és megszerezhetnek. Utána jövünk mi felnőttek és szépen programozzuk őket, a mi nézeteinkkel, hogy milyen feltételekkel, milyen cselekedetekkel lehet működni szerintünk a világban. 

Ez a mi nézőpontunk, ahogy minket kondicionáltak és ezt adjuk tovább a gyermekeinknek is. Ha tudatosítjuk magunkban, hogy ez nem az ahogyan az életünket élni akarjuk és nem feltétlen jó, hogy ezt örökítjük tovább a következő generációnak is, akkor tudunk változtatni. Mások elvárásai, ítéletei szerint élni, nem teljes értékű élet, mert az a környezetnek való megfelelés. Ekkor nem mi vagyunk valójában életünk irányítói, hanem egy álarcot veszünk fel, szerepekbe bújunk és eljátsszuk azt amit a másiknak mutatni szeretnénk, amit a másik látni, hallani szeretne.

Csak a gyermek mulat egész lelkével, magának teljes odaadásával. A felnőtt embernek már borba kell vesztenie a fele lelkét, hogy a másik fele mulathasson.

Gárdonyi Géza

Hányszor hallottuk, hogy: "a gyerekek még őszinték". Igen, ők azt mondják ami VAN, amit éreznek, nincsenek bennünk gátak, falak, korlátozó tényezők, kimondják azt amit gondolnak, akkor amikor akarják. Felnőttek pedig megtanítják, hogy “ ezt nem illik”, “ ilyet nem mondunk”, "ilyet nem csinálnak mások" - ezek azok a mondatok,mellyel a gyermek megtanulja, hogy ő nem lehet őszinte, nem mondhatja ki a véleményét, nem cselekedhet a saját érzései szerint. Ezért már ő is felvesz egy álarcot és a többi embernek akar megfelelni, mert tudja, csak akkor fogadják el őt, akkor nem szólnak rá, akkor lesz szerethető, ha azt csinálja, amit a többiek mondanak, ezzel pedig beolvad a tömegbe.

Minden gyerek őszinte egy darabig, amíg meg nem tanulja, hogy bajba kerülhet miatta. Mi tanítjuk meg hazudni a gyerekeket, mi tanítjuk meg arra, nehogy kibökjék, mit akarnak. Egyszerűen: megszégyenítjük őket azért, amit kimondanak. Te vaníliafagylaltot akarsz? Most? Hát hülye vagy? Ennyi, kész. A lényeg nem az, hogy a gyerek valami mást akar, és meg kell tanulnia, hogy este kilenckor nem szabad vaníliafagylaltot kérni, hanem az, hogy megtanulja: minden szívéből eredő vágyat el kell dugni.

Feldemár András

Hogy várjuk el a gyermekeinktől, hogy legyen egy önálló gondolatuk, cselekedetük, ha mi minden téren elvesszük a szabadságukat és olyan korlátokat szabunk nekik, melyekkel nem tudnak kiteljesedni?

A szabadság nem egyenlő a szabadossággal! Az életben vannak szabályok,amiket betartva nem alakul ki káosz, tragédia, viszont, ha a saját szabadságunkat átadjuk mások kezébe akkor nem élhetünk teljes értékű életet. 

Azzal, hogy csak mi akarjuk eldönteni mit, mikor, hogyan csináljon, csak azt segítjük elő, hogy felnőttként is várni fogja az instrukciókat, hogy mit, mikor, hogyan csináljon.

Hagyom, hogy ő döntsön?! Igen, hagyjuk, hogy ő válasszon bizonyos helyzetekben. Például.: Ha a nagyihoz akar menni, engedjük, hogy menjen. Nem akar olvasni, helyette matekozni szeretne, hát csinálja, később bepótolja. Legyen az csak egy póló kiválasztása korán reggel, két szín közül. Ezzel azt mutatjuk neki, hogy van választásra lehetősége, így megelőzhető az is, hogy percekig menjen a harc, hogy ő nem vesz fel bizonyos ruhadarabokat. Vannak dolgok, amiket meg kell tennünk, mert így működik a világ, de megfelelő kommunikációval és odafigyeléssel bármi megoldható.

Minden szülő tudja, hogy "kés, villa, olló, gyermek kezébe nem való". A bölcs szülő nem ad olyan eszközt gyermeke kezébe, amelyet a gyermek még nem képes a megfelelő módon és a megfelelő célra használni. Miért feltételeznénk mást a Teremtőről? Nem a Tudástól zár el bennünket, csak a tudás átadásának idejét köti bizonyos szintű lelki fejlettséghez.

Balogh Béla

Azzal, hogy engedjük az ő szintjén is dönteni bizonyos kérdésekben, megadjuk neki azt a szabadságot, hogy az életéért ő a felelős. Ezzel azt is érzi majd, hogy a döntései felelősséggel járnak és következményekkel. Minden életkorban más helyzetek adódnak és minden korosztálynak megvannak azok a döntési lehetőségei,amiért felelősséget vállalhat.

Hagyjuk őket választani ésszerű opciók közül. Bízzunk bennük, hogy képesek rá és véghez is tudják vinni azt ahogyan döntöttek. Ne a félelmeinket vetítsük ki a gyermekünkre, ha adódik egy olyan szituáció, melyben szerintünk nem fog jól produkálni. Keressünk megoldásokat, próbáljunk közös nevezőre jutni, hogy ha lehet mindenkinek jó legyen. Biztassuk, ha úgy érezzük szükségük van rá, ezzel az önbizalmuk is nő és a saját magukban való hitük is erősödik. “Meg tudod csinálni!” “El tudod érni a célod!” "Bármire képes vagy, tegyél érte, gyakorolj!" . Ezek a mondatok egész életükben végigkísérhetik őket, mikor úgy érzik egy nehezebb szituációba kerültek.

Ne higgy annak, aki azt mondja, nem vagy rá képes! Ha van egy álmod, ne mondj le róla! Ha valaki nem tud valamit, azt szeretné, ha te sem tudnád. Ha akarsz valamit, tegyél érte!

Boldogság nyomában c. film

Egy gyermek a MOST-ban él, neki minden lehetséges. Van mit tanulnunk tőlük ahhoz, hogy levetkőzzük azokat a hitrendszereket, amelyek felépültek bennünk egész életünk során. Figyeljünk reakcióinkra, érzéseinkre, szavainkra az élet adta helyzetekben. Ezzel sokat tehetünk, hogy igazán megismerjük magunkat és tudjunk változtatni az emberi kapcsolatainkban.

Szavak, szavak, csodálatos szavak...

"Vigyázz magadra" - Az emberek a környezetemben rendszerint használják ezt a szóösszetételt a jelenleg kialakult helyzetben. Ha pár sort váltottunk csak, akkor is az utolsó mondatok egyike az volt, hogy: "vigyázz magadra". Törődést akarunk közvetíteni ezzel a másik félnek, esetleg a félelmeink miatt választjuk ezeket a szavakat?

Az aggodalom legmegdöbbentőbb jellemzője a teljes tehetetlenség. Az aggódás soha nem változtat meg egyetlen dolgot sem, kivéve az aggódó személyiségét.

Linda Dillow

Akár magunkban ismételve, akár hangosan kimondva érzékeljük, hogy mit is jelent, mi jelenik meg bennünk ezeket hallgatva?

"Vigyázz" - emlékezzünk vissza gyerekkorunkra, milyen helyzetekben hallottuk ezeket a szavakat? Negatív vagy pozitív érzéseket váltanak ki belőlünk?

Lehet, hogy egy olyan esemény történt, amikor a felnőtt, legyen az szülő, nagyszülő előrevetítette az adott szituáció negatív kimenetelét és próbált megóvni minket a tapasztalattól. Ezt most nem úgy értem, hogy ha az orrunk előtt egy gyerek közeledik az árok felé, akkor hagyjuk, hogy bele pottyanjon, hanem segítséget nyújtunk neki azzal, hogy még időben megfogjuk vagy olyan kifejezést használunk, ami abban a szituációban segíti őt. A félelemből fakadó aggódással, csak erősítjük a negatív végkimenetelt.

Az agyban olyan hormonok szabadulnak fel stressz hatására, melyek “üss vagy fuss” reakciót váltanak ki az egyénből. Valakiben pánikot kelt egy mondtad, szorongani kezd, olyan érzések keletkeznek benne, amitől utána egyre rosszabbul érzi magát. A hosszan tartó stressz pedig az immunrendszerre is negatív hatással van.

Vigyázz magadra! (...) A sebzett, kaotikus, gyászoló ember az utolsó, aki meg tudja fogadni ezt a jó tanácsot. Aki mély válságban vergődik éppen, még egy díszhalra se tud vigyázni az akváriumban, hogy a fenébe tudna ebben az állapotban saját magára vigyázni?

Iselin C. Herman

Ha tényleg segíteni szeretnénk másoknak, akkor beszéljünk olyan dolgokról  a megfelelő szavakat használva, amik valóban segítik a másikat és jó érzésekkel töltik el az illetőt. Tudatosan használjuk a szavakat és figyeljünk a mögöttes érzelemre. Az aggódás egy alacsony szintű érzelem, amikor valaki aggódik, hogy valami történik a másikkal ez mind a jövőbe vetítés és nem pedig a jelenben való létezés. Az aggódás energetikailag vonzza magához a vele hasonló érzelmeket, ez mind félelem alapú, ami szorongáshoz vezet aki aggódik és akiért aggódnak is negatív érzelmeket kap gondolat formájában ezzel mindkét fél gyengül. Ezek az emberek,pedig ki vannak téve a vele azonos hatásokkal, amik tapasztalat formájában fognak megjelenni az életükben.

Nagymamák, anyukák búcsúzáskor gyakran használják a következő kifejezéseket gyermekeik, unokáik felé: “vigyázz magadra” “hívj fel, ha megérkeztél” “mi lesz, ha történik veled valami, mi lenne velem nélküled?” Ezek a kifejezések, mind a negatív érzéseiket, félelmeiket tükrözik. Úgy gondolják valami negatív bekövetkezhet a jövőben ezért, aggódással és ezekkel a szavakkal fejezi ki magukat. Helyette mennyivel jobban éreznék magukat, ha "jó utat", "szerencsés megérkezést", "csodaszép napot" - kívánnának. Gondolatainkkal alakítjuk az érzelmi világunkat.

Tudtad, hogy léteznek lelki fertőzések? A legsúlyosabbak közül az egyik a Mi lesz, ha, a másik pedig a Bárcsak gondolatokkal függ össze. Ezek a gondolatok ikertestvérek, hasonlítanak egymásra, de nem ugyanazok. Mindkettőből hiányzik a hit látása. A Mi lesz, ha a jövőbe néz, és aggódik. A Bárcsak a múltba tekint vissza, és panaszkodik amiatt, amit Isten adott. Az első következménye az aggodalom, a másodiké pedig a harag.

Linda Dillow

Amikor valaki azt mondja “vigyázz magadra” az illető fél, hogy történik valami számára negatív kimenetelű esemény. Kiről is szól valójában ez az egész? Arról aki mondja, hiszen ő fél, egy még meg nem történt eseménytől, nem tudja mi lesz vele, ha történik valami a másikkal. 

A veszélytől való félelem tízszer kínosabb, mint maga a veszély. Az aggodalom nagyobb teherként nehezedik az emberre, mint a valóságos rossz.

Daniel Defoe

A kimondott szavaknak következménye van, főleg, ha azt olyan érzelemmel közvetítik a másik felé, hogy tapasztalatként meg is nyilvánul. Mi lenne,ha olyan gondolatokat, érzéseket, szavakat kommunikálnánk a másik felé, ami mindenki számára pozitív hatással van? Nem kell elnyomni, strucc módjára a fejünket a homokba dugni,ha egy negatív érzelem jelenik meg bennünk, mert, ha feljött,akkor dolgunk van vele az Önismeretünk útján. Ha megtanuljuk kezelni a kialakult szituációban létrejött érzéseket, akkor sikerül átkerülnünk egy pozitívabb érzelmi állapotba. Meg kell találnunk a kapaszkodókat, amik segítenek a nehezebb helyzetekben is az életünk során. 

"Minden jót!" - Egy régről ránk maradt köszönés forma, amely üzenetet hordoz, szándékot, ezzel tényleg jót kívántak a másiknak. Mi lenne, ha mi is ezt használnánk és csak jó dolgokat kívánnánk a másik félnek? Ezzel magunknak is, hiszen amit adsz másoknak az száll vissza rád is. "Szeretlek". "Köszönöm, hogy vagy". "Legyen csodaszép napod! "A magyar nyelvben annyi gyönyörű kifejezés van, amivel kifejezhetjük az érzéseinket mások felé.

Vigyázz, hogy világosat gondolsz-e, vagy sötétet; mert amit gondoltál, megteremtetted.

Weöres Sándor

Te aggódsz másokért vagy inkább jókívánságokkal halmozod el őket? Ez is, mint minden, fejben dől el.

 Szavak, szavak, csodálatos szavak...

A víz világnapja van ma,ezért egy csodálatos összefüggésről írok a vízzel és a világunkkal kapcsolatban. Milyen hatása is van a gondolatoknak, szavaknak és érzelmeknek a vízre, ezzel együtt a szervezetünkre is, mivel az emberi test 70%-a víz.

A vizet megérteni nem más, mint megérteni a világegyetemet, a természet csodáit és magát az életet.

Dr. Masaru Emoto

Dr. Masaru Emoto, 1999-ben megjelent könyve: A víz bölcsessége címmel. Könyvében leírja vizsgálatait, hogyan jött rá, hogy a különböző rezgések milyen hatással vannak a víz szerkezetére. A víz rögzíti és tárolja a környezetében lévő információt. Kutatásai elején a jó és rossz minőségű víz szerkezetét vizsgálta. Jó minőségű vízben rendezett, gyengébb minőségűben pedig szabálytalan volt a kristályok felépítése. Később megvizsgálta, hogy a zene, mint rezgés milyen hatással van a víz struktúrájára. A kutatásai óta már azt is tudjuk, hogy a gondolatok, leírt és kimondott szavak is megváltoztatják a jégkristályok szerkezetét.

Kísérletei:

Zene és víz - Amikor klasszikus zenét játszottak le, vizsgálatkor a víz szerkezete szabályos alakú és rendezett volt. Erőszakos, heavy metal zene lejátszásakor rendezetlen, torz szerkezet jött létre a vízben.

Írott szó - Két üveges vízre helyeztek egy-egy papírt, melyekre a "köszönöm" és "ostoba" szavakat írták. Az az üveg, melyre a "köszönöm" szót írták,ez szabályos, hatszögletű kristályokat hozott létre. Amelyik üvegen pedig az "ostoba" szó volt felragasztva, annak kristályszerkezete hasonló volt, mint a heavy metal zene lejátszásakor vizsgált kristály szerkezete, tehát torz, szabálytalan alakú.

Kérés, utasítás - Pozitív hangvételű kifejezés: " Tedd meg, kérlek" -rendezett kristályszerkezet jön létre, viszont negatív hangvételű utasításkor: "Csináld!" - nem jöttek létre kristályok.

Szeretet, hála - E szavak hatására jöttek létre a legszebb, virág alakú, rendezett, szabályos kristályok.

Kísérleteiből kiderült, hogy mekkora hatással vannak a szavak az emberek életére. Bebizonyosodott, hogy miért érdemes tudatosan figyelni a pozitív szavak használatára, valamint gondolatainkra, mivel az emberi test nagy része is vízből áll. A víz szerkezete gyönyörűen tükrözi azt az állapotot, amit közvetítenek felé, legyen az kedves szó vagy durva utasítás.

A jó szó, a szép beszéd és a meleg tekintet gyógyszer a szív számára.

Papp Lajos

Kedves szavak rezgése pozitív, míg a durva szavaké romboló hatású. Figyeljünk milyen szavakat használunk a hétköznapokban. Kimondott és a leírt szónak is hatalmas ereje van. Hatásukra hidak jönnek létre kapcsolatainkban, de akár falakat is húzhatunk egy hirtelen felindulásból kimondott durva szóval.

Félelmetes, milyen ereje van néha egy szónak. Sorsokat sodor és életeket dönt. Egyetlen szó, amit nem kellett volna kimondani.

Wass Albert

Minden szónak következménye van, mi döntésünk, hogyan éljük az életünket általuk. A magyar nyelv egy gyönyörű nyelv, csodálatos szavakkal, rengeteg  pozitív hatású kifejezéssel, használjuk hát őket, ezzel gyógyítva magunkat és környezetünket.

 Szavak, szavak, csodálatos szavak....